2012. november 17., szombat

EGY DÉLUTÁN ÁCIVAL ÉS CÉZANNE-NAL

Az úgy volt, hogy Áci felajánlotta, hogy szombaton sütne-főzne ebédet, majd miután a kajakómából is kipihegtük magunkat, sétáljunk el a Szépművészetibe - már egy ideje terveztük, hogy megnézzük a Cézanne kiállítást. Én azonnal bólogattam helyeselve az ebéd felajánlásra. Amikor Ácihoz érve megkérdeztem mit segíthetek, csak annyit mondott, hogy hagyjam alkotni. :) Vagyis elnézést, de most kivételesen új recepttel nem szolgálhatok. Természetesen nem bírtam ám tétlenül, és kötelességemnek tartottam legalább lelki támogatást nyújtani a rakott zöldség elkészültéhez. Hát beszéltem, és meséltem, és csicseregtem a konyhában tüsténkedő Ácinak..:)



Az ebéd isteni lett, alig maradt belőle pár kanállal..  :)



Cézanne festészete számomra érdesnek, erősnek, néha erőszakosnak hatott, a finom átmeneteket nélkülöző, éles, határozott, színek közötti határokkal.  A festő rajongója ugyan nem lettem, de az ecset kezelése, és az akvarelljei lenyűgöztek; a pasztell színei, és az a kevés színfolt amit ezeken a képeken használt, olyan nyugalmat és magabiztosságot sugároztak, ami maradandó emlékké tette a kiállítást.

Búcsúzom Tőletek egy csendélettel, Cézanne konyhájából:


-kcz-







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése